Dr. Hídvégi Márta, pszichológiai tanácsadás, online rendelés skypon, WhatsApp on, és Messengeren!
Elérhetőségek
S
Szabó Vivien
@szabovivien • 2026-03-18 18:18:00
5
Beszélgetés

Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült örömforrásokat találni a hétköznapokban

Ezt a beszélgetést azért indítom, mert szerintem sokan vannak hasonló helyzetben, csak ritkán írjuk le őszintén, mi vált be. Leginkább olyan válaszok érdekelnének, amelyek apró lépésekből, napi szokásokból vagy valamilyen fontos felismerésből indultak ki. Jó lenne, ha nem csak rövid vélemények, hanem személyes példák is érkeznének.
8 válasz 86 megtekintés

Gyors válasz

Sokáig halogattam ezt, de végül rájöttem, hogy elkezdtem komolyan venni a saját határaimat. Én akkor kezdtem jobban lenni, amikor elkezdtem komolyan venni a saját határaimat. A saját tapasztalatom az, hogy elkezdtem komolyan venni a saját határaimat.

3 közösségi válaszból összefoglalva

Válasz írása

Gyakori kérdések a témáról

Mit érdemes tudni erről: Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült örömforrásokat találni a hétköznapokban?
Sokáig halogattam ezt, de végül rájöttem, hogy elkezdtem komolyan venni a saját határaimat. Én akkor kezdtem jobban lenni, amikor elkezdtem komolyan venni a saját határaimat. A saját tapasztalatom az, hogy elkezdtem komolyan venni a saját határaimat.
Milyen szempontokat emel ki leginkább a közösség?
Én akkor kezdtem jobban lenni, amikor elkezdtem komolyan venni a saját határaimat.
Milyen kapcsolódó kérdéseket olvasnak még el gyakran?
Gyakran együtt olvassák ezt a témát ezekkel: Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült nem szétesni a nehezebb időszakokban; Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült jobban jelen lenni a saját életemben; Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült jobban tartani a saját határaimat.

Kapcsolódó beszélgetések hálózata

N
Németh Norbert
@nemethnorbert • 2026-03-18 23:18:00
5
Sokáig halogattam ezt, de végül rájöttem, hogy elkezdtem komolyan venni a saját határaimat. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy rendezett atalakulas volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
P
Papp Dániel
@pappdaniel • 2026-03-19 00:19:00
1
Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Nálam is az hozott nyugalmat, hogy nem egy tökéletes rendszert akartam, csak egy élhetőbbet. A saját hétköznapjaimban ez hozta a legnagyobb megkönnyebbülést. Nálam ez egy fokozatos atalakulas volt, ami lassan, de biztosan maradt.
H
Halász János
@halaszjanos • 2026-03-18 21:18:00
4
Én akkor kezdtem jobban lenni, amikor elkezdtem komolyan venni a saját határaimat. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy megfontolt atalakulas volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
M
Molnár Erika
@molnarerika • 2026-03-18 22:17:00
1
Jó hogy ezt leírtad. Nekem is akkor lett kezelhetőbb az egész, amikor már nem elvárásként, hanem fokozatos tanulásként néztem erre. A saját hétköznapjaimban ez hozta a legnagyobb megkönnyebbülést. Nálam ez egy stabil atalakulas volt, ami lassan, de biztosan maradt.
O
Orbán Judit
@orbanjudit • 2026-03-18 20:18:00
3
A saját tapasztalatom az, hogy elkezdtem komolyan venni a saját határaimat. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy tiszta atalakulas volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
F
Fodor Márk
@fodormark • 2026-03-18 22:18:00
3
Ami nálam igazán működött, az az volt, hogy elkezdtem komolyan venni a saját határaimat. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy turelmes atalakulas volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
N
Németh Máté
@nemethmate • 2026-03-18 19:18:00
2
Nálam az első valódi elmozdulás akkor jött, amikor jobban figyeltem arra, mi után marad bennem erő és mi visz el teljesen. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy valodi atalakulas volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
K
Kiss Miklós
@kissmiklos • 2026-03-18 20:15:00
1
Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Nekem is akkor lett kezelhetőbb az egész, amikor már nem elvárásként, hanem fokozatos tanulásként néztem erre. A saját hétköznapjaimban ez hozta a legnagyobb megkönnyebbülést. Nálam ez egy finom atalakulas volt, ami lassan, de biztosan maradt.
© 2026 • Magyarul magyarokkal • AdatvédelemÁSZF