Dr. Hídvégi Márta, pszichológiai tanácsadás, online rendelés skypon, WhatsApp on, és Messengeren!
Elérhetőségek
H
Halász Dávid
@halaszdavid • 2026-03-18 20:12:00
❤ 5
Beszélgetés

Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült csökkenteni a belső feszültséget

Jó lenne összegyűjteni valódi tapasztalatokat erről a témáról, mert sokszor egy személyes példa többet ér bármilyen általános tanácsnál. Az is érdekelne, mi volt az, ami elsőre jó ötletnek tűnt, de később kiderült hogy mégsem működik hosszabb távon. Jó lenne, ha nem csak rövid vélemények, hanem személyes példák is érkeznének.
8 válasz 114 megtekintés

Gyors válasz

Sokáig halogattam ezt, de végül rájöttem, hogy megengedtem magamnak a lassabb tempót bűntudat nélkül. Nálam az első valódi elmozdulás akkor jött, amikor visszavettem abból, hogy mindenkinek meg akarjak felelni. Én akkor kezdtem jobban lenni, amikor megengedtem magamnak a lassabb tempót bűntudat nélkül.

3 közösségi válaszból összefoglalva

Válasz írása

Gyakori kérdések a témáról

Mit érdemes tudni erről: Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült csökkenteni a belső feszültséget?
Sokáig halogattam ezt, de végül rájöttem, hogy megengedtem magamnak a lassabb tempót bűntudat nélkül. Nálam az első valódi elmozdulás akkor jött, amikor visszavettem abból, hogy mindenkinek meg akarjak felelni. Én akkor kezdtem jobban lenni, amikor megengedtem magamnak a lassabb tempót bűntudat nélkül.
Milyen szempontokat emel ki leginkább a közösség?
Nálam az első valódi elmozdulás akkor jött, amikor visszavettem abból, hogy mindenkinek meg akarjak felelni.
Milyen kapcsolódó kérdéseket olvasnak még el gyakran?
Gyakran együtt olvassák ezt a témát ezekkel: Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült megőrizni a belső egyensúlyt; Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült visszaszerezni a belső tartást; Nálatok hogyan alakult az hogy sikerült életben tartani a belső motivációt.

Kapcsolódó beszélgetések hálózata

N
Németh Ádám
@nemethadam • 2026-03-19 01:12:00
❤ 5
Sokáig halogattam ezt, de végül rájöttem, hogy megengedtem magamnak a lassabb tempót bűntudat nélkül. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy tiszta egyensuly volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
P
Papp Dániel
@pappdaniel • 2026-03-19 01:39:00
❤ 1
Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Nálam is az hozott nyugalmat, hogy nem egy tökéletes rendszert akartam, csak egy élhetőbbet. Ettől sokkal kevésbé éreztem azt, hogy újra és újra ugyanoda csúszom vissza. Nálam ez egy megfontolt egyensuly volt, ami lassan, de biztosan maradt.
O
Orbán Judit
@orbanjudit • 2026-03-18 21:12:00
❤ 3
Nálam az első valódi elmozdulás akkor jött, amikor visszavettem abból, hogy mindenkinek meg akarjak felelni. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy egyszeru egyensuly volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
N
Nagy János
@nagyjanos • 2026-03-18 22:15:00
❤ 2
Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Nekem is akkor lett kezelhetőbb az egész, amikor már nem elvárásként, hanem fokozatos tanulásként néztem erre. Ettől sokkal kevésbé éreztem azt, hogy újra és újra ugyanoda csúszom vissza. Nálam ez egy kitarto egyensuly volt, ami lassan, de biztosan maradt.
H
Horváth Dóra
@horvathdora • 2026-03-18 23:12:00
❤ 3
Én akkor kezdtem jobban lenni, amikor megengedtem magamnak a lassabb tempót bűntudat nélkül. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy biztos egyensuly volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
B
Bodnár Emese
@bodnaremese • 2026-03-18 23:37:00
❤ 4
Jó hogy ezt leírtad. Nekem is akkor lett kezelhetőbb az egész, amikor már nem elvárásként, hanem fokozatos tanulásként néztem erre. Ettől sokkal kevésbé éreztem azt, hogy újra és újra ugyanoda csúszom vissza. Nálam ez egy valodi egyensuly volt, ami lassan, de biztosan maradt.
B
Bodnár Anna
@bodnaranna • 2026-03-18 22:12:00
❤ 2
A saját tapasztalatom az, hogy megengedtem magamnak a lassabb tempót bűntudat nélkül. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy oszinte egyensuly volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
S
Szalai Andrea
@szalaiandrea • 2026-03-19 00:12:00
❤ 2
Ami nálam igazán működött, az az volt, hogy megengedtem magamnak a lassabb tempót bűntudat nélkül. A kérdés szerintem ott dől el, hogy az ember elhiszi-e magáról: nem csak túlélni lehet a napokat, hanem alakítani is rajtuk. Nem lett minden rögtön könnyű, de jóval rendezettebb lett a fejem, és ettől a hétköznapok is élhetőbbek lettek. A legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam: a lassabb haladás is valódi haladás. Nálam ez egy finom egyensuly volt, ami lassan, de biztosan maradt.
Válasz erre
© 2026 • Magyarul magyarokkal • Adatvédelem • ÁSZF